Pincehely

A Csigások már magabiztosan tértek vissza Pincehelyre és a vasútállomástól betéve tudták az utat a Dőry-kúriáig és nyomban felkerekedtünk a nagy melegben, hogy szemügyre vegyük, mennyit változott a falu egy év alatt. Találkoztunk  régi ismerősökkel, meglátogattuk a „pincehelyi keresztmamát”, aki szokás szerint megvendégelt minket az árnyas lugas alatt. Ezúttal egy igazi pincehelyi specialitással, gombóclevessel várt bennünket! A fiúk sebtiben leírták a receptet és a falatozás alatt mindenki beszámolt az elmúlt év történéseiről. A kánikulában jól esett egy kis balatonozás, a siófoki aranyparton hatalmas vízi csatát vívtunk, azóta is a győzelemtől zeng a környék. A nagy küzdelmek sorát színesítette még a focikupa, ahol végig fej fej mellett haladt a két csapat, de végül a győztes gólt a csigások varrták be a hálóba.

Újabb fürdés a kisszékelyi strandon és persze nagy csúszdázások – de ne feledkezzünk meg a pár edzett és bátor versenyzőről, aki bicajon tette meg az utat (34km oda-vissza!). Az óvatosabbak Kisszékelyt fedezhették fel bicajon. Évek óta elmaradhatatlan program a Martincai-tó meglátogatása, ami túra, horgászat és csónakázás is egyben. Pár vállalkozó kedvű éjszakára is maradt és zseblámpa fényénél folyt tovább a pecázás. Volt még számháború a két indián törzs között – sötétedésben a tarlón ez sokkal izgalmasabb, mint gondolnátok-, társasjáték, amit régi táborozónk, Szabi talált ki, lángos sütés, esti séta. Az utolsó napot a focipályán zártuk, ahol meccset néztünk és részt vettünk a falunap összes programján, aztán közösen táncoltunk éjjelig.

Hazafelé a vonaton egyszerre kérdezte mindenki: ugye jövőre is ide jövünk?