Így úsztunk mi – beszámoló a veresegyházi Mikulás-kupáról

A múlt péntekről szombatra virradó éjjel került sor a veresegyházi 12 órás úszásra, amelyen immár harmadik éve mi is részt vettünk kis csapatunkkal. Összesen 40 kilométert tempóztunk le, és erre az eredményre rettentő büszkék vagyunk, ahogy arra is, hogy a mi csapatunk kapta a verseny sportszerűség-különdíját.

[quote align=”center” color=”#999999″]”Az osztálytársaim kérdezték, hova megyek. Mondtam nekik, hogy 12 órás úszásra, estétől reggelig úszunk. Azt mondták, te nem vagy normális.”[/quote]

Mi is történt a gyerekekkel?

Pénteken suli után átvonatoztunk velük Pilisről Veresegyházra. Nagy lelkesedéssel néztek a verseny elé. Az egész éves úszásedzések során erre próbáltuk felkészíteni őket, ezt az eseményt tekinthetjük a főversenyszámunknak. Törekedtünk arra, hogy minél több gyerek legyen a 12 fős csapatunkban, így most először 9 gyerek vágott neki az úszásnak, s csak hárman segítettük őket felnőtt önkéntesként. Így a gyerekek az eredményt a korábbi évekhez képest sokkal inkább a sajátjuknak érezhették. A korábbi évekkel ellentétben a gyerekek nagyon fegyelmezetten viselkedtek, megtanultak nem bolhaseregként bezúdulni az uszodába. A hangulatuk is határozottan jó volt, igazi versenyrutint szereztek.

Kik is ők?

Vannak köztük, akik több éve tagjai a csapatnak, kitartóan küzdenek.
Vannak köztük, akik kisebb sérülések ellenére is eljöttek a versenyre. Rájuk odafigyeltünk, hogy a beosztás szerint kevesebbet ússzanak, többet pihenjenek, és ha fájdalmaik vannak, kiállhassanak.
Vannak köztük, akik idén ősszel kezdtek el úszni. Náluk az alapok még nem stabilak, ezért velük bemelegítésképpen még csiszolgattuk az úszástechnikát.
Végül olyan kisebb gyerekek is jöttek a csapattal, akik még nagyon kezdők, ők csak rajt előtt és után jöttek be a vízbe (nagyon élvezve azt), a verseny közben ők a hosszokat számolták.

Hogyan zajlott a verseny?

Este nyolckor elhangzott a sípszó, ami a rajtot jelentette, és egy régi rutinos versenyzőnk a hullámok közé csapott. A néphiedelemmel ellentétben ilyenkor nem egy ember úszik órákon keresztül: három-négyfős kis brigádokat alkotunk, s ez a három-négy ember váltja egymást 2-2 hosszonként előbb fél, majd egy órán keresztül, míg az újabb kis brigád a medencéhez érkezik.

Az első 4 óra gyorsan lement. A gyerekek flottul váltottak, csapatunk pedig fej-fej mellett haladt egy másik csapattal, hogy izgalmas legyen a játék. Néhányszor lecsúsztunk az utolsó helyre. Az éjszaka közepén már óránként váltották egymást a kis brigádaink, hogy a többieknek több idejük legyen pihenni, aludni. A nyugodt úszásstílus meghozta a gyümölcsét, mert mindenki jó lendületben volt: stabilan a 10. helyen álltunk, a feladatunk csak az volt, hogy ezt megtartsuk.

Végül eljött a reggel 7 óra, amikor már nem volt több energiánk, amit tartalékolni kellett volna. Ekkora már a versenyszabály is megengedte, hogy hosszonkénti váltással pörgessük fel az úszásunkat. A 25 méteres váltásokat mindenki jól bírta, sikerült igazán jól megtalálni a tempót. A legnagyobb meglepetést az a kissrác okozta, aki mellett addig végig gyalogolni kellett a medence partján, hogy a kitartását erősítsük. Ő rövidtávon még a szomszéd sávban úszó triatlonosokat (köztük több ironmant) is megszorongatta.*

Reggel nyolckor aztán sípszóval véget ért a verseny, beugrottak a számlálók is a vízbe. Ki Mikulás-sapkában, ki anélkül nagyon örült, hogy végigbírtuk. Kb. 40 leúszott kilométerrel és a 10. helyezéssel zártuk a 12 órás úszást. A hihetetlen akaraterővel küzdő gyerekeknek a díjkiosztón egy másik csapat tagjai fölajánlották az ő ajándékcsomagjukat. Ez óriási elismerés volt számunkra. A versenyszervezők pedig különdíjat adtak át nekünk a sportszerűségért.

Összességében elmondhatjuk, hogy hatalmas élménnyel gazdagodtak a gyerekek azáltal, hogy a saját határaikat egy nagyon barátságos társaságban feszegethették. A jó hangulatuk és az egyre fejlődő fegyelmezettségük igazolja, hogy az elmúlt két évben érdemes volt foglalkozni velük, mert ezek a gyerekek mind érzelmileg, mind mentálisan sokat gazdagodtak. Teljes szívvel reméljük, hogy 2017-ben folytatódhat a Csepp A Tengerben Alapítvány sportprogramja.

Látogass el Facebook-oldalunkra, ahol képeket is találsz a versenyről: https://www.facebook.com/cseppatengerben/

*Hogy kik voltak a triatlonosok a szomszéd sávban? Csöndes segítőink, az Edzésonline csapat tagjai. Ők ajánlották fel, hogy jelképesen kiárusíthatjuk a kilométereiket, abból a célból, hogy jövőre tovább folytathassuk az úszást. Most, a 12 óra alatt ők 50 km-t úsztak, mi a gyerekekkel 40-et. Vagyis már összesen 180 km van a tarsolyunkban erről a két idei váltóversenyről, ezzel messze túlteljesítve a kitűzött 104 km-es célt. Ha szeretnél nekünk segíteni, hogy jövőre is működhessen a gyerekek sportprogramja, az alábbi linken tudsz kilométert „vásárolni”, de egy megosztás is sokat segít, hogy minél több emberhez eljusson a hírünk.

[button color=”#COLOR_CODE” background=”#73dbf1″ size=”large” src=”http://www.adjukossze.hu/kezdemenyezes/Meterrol_Meterre_Egyutt_Veletek”]SZERETNÉK SEGÍTENI[/button]