Önkéntesnek lenni JÓÓÓÓÓÓÓÓ! Ennél talán nagyobb közhellyel nem is kezdhettem volna.
Tévedés azt gondolni, hogy önkénteskedni csupa önzetlenség, csak arról szól, hogy adunk, adunk és meghasad a szívünk, ha ebből a nagy szeretetáradatból nem jut mindenkinek. Önkéntesnek lenni igenis önző dolog, nem annyira nyálas és önfeláldozó tevékenység, mint amennyire egyesek hiszik. Mi például merő szórakozásból és tanulnivágyásból csináljuk: mert egyszerűen nekünk is hasznos, bennünket is szórakoztat és megnyugtatja az igazságérzetünket. Minden gyerekekkel eltöltött alkalommal egy halom dolgot tanulunk, rengetegszer csalódunk és teszünk erőfeszítéseket hiába. De ezzel együtt, JÓ.
Az a szókapcsolat pedig – önkéntes munka -, amit eddig nem értettem így pár év után már kezd tisztává válni. Rengeteg munkával, szervezéssel, lemondással és elköteleződéssel járhat, ha az ember komolyan gondolja. Szóval, adni nem olyan könnyű, de JÓ.
Ma van december 5., az önkéntesség világnapja. 🙂
2013. december 5.