A Pankás Karácsony mindig különleges esemény Pilisen, ugyanis ez az a programunk, amin tényleg MINDENKI részt vesz, az összes önkéntes és az összes gyerek is. Általában a karácsonyt is kis, családias csoportokban tartjuk, mindig azokkal, akikkel együtt táboroztunk abban az évben (vagy, akihez, Sanyi, az alapítványunk vezére sorol). Az idei viszont egyedi lesz, mert az új önkéntesek is részt vesznek majd a programban. Ilyenkor a gyerekek nagyon felszabadultak. Szinte mindegyik készít valami ajándékot, hogy meglepje a Pankikat (ez a Pankásnak már valami elfajzott változata) és az mindig nagyon megható pillanat, amikor átnyújtják. Pici apróságokra kell gondolni, amiben benne van minden szeretet és hála.
Mi a Vatyaiba járunk (így hívják az egyik gyermekcsoportot, akik lakásotthonban élnek), ahol a karácsonyi készülődés mindig korán elkezdjük. A legizgalmasabb kérdés persze az, mit ajándékozzunk a gyerekeknek. Általában szeretjük a személyes ajándékokat, de nem annyira, hogy az egyik sírjon, mert a másik térfogatra és súlyra nagyobbat kapott. Idén is személyesen egységes lesz az ajándék, de ez még TITOK.
Aztán kezd kirajzolódni a program, hogy mit fogunk főzni, sütni. Egyszer mézeskalácsot sütöttünk közösen, így azt minden évben megkérdezik lesz-e. Aztán mit fogunk játszani, lesz-e táncház, ahogyan tavaly, és persze ki szerzi be az ajándékokat, és mikor csomagolunk, és lesz-e betlehemezés.
Én a csomagolást szeretem legjobban. Összeülünk, és kis manufaktúrává válunk a csomagolás fázisai szerint. Ki a papírvágást, ki a csomagolást, ki a celluxozást, ki a kötözést kapja. Közben persze megosztjuk az éppen aktuális pilisi pletykákat, meg mondjuk a fél életünket. Aztán beosztjuk, hogy kinek mi lesz a konkrét feladata, és, hogy hogyan adjuk át az ajándékokat. Na, ez a rész még előttünk áll.
2013. december 8.