JAJJAJAJAJAJAJJAJJJ!!! Hajam!!! NEEE, a lábam! – na meg a hasonlók, csak az tudja milyen jók is ezek mondatok, aki huzamosabb időt töltött táboroztatással. Na ezzel a kezdőmondattal, biztos jól kedvet kapott mindenki gyermekekkel való foglalkozáshoz. Igazából ez egy olyan téma, ami igaz mélységében nem leírható, vagy olyan száraz, és tudományos szöveg születik, aminek hatására éppen, hogy elmegy az ember kedve az egésztől. Ezt kérem tenni kell és úgy átérezni! Igen ám, de hogy kezdjem?
Micsináljakhamármegintfelmászottaháromméterestüskéskerítésre?! És Miért ha ma már ötször leszedtük? Ezzel akarja magára felhívni figyelmet, vagy csak érdekli a kilátás? Ilyesmi kérdésekre kerestük (kergettük) a válaszokat, Nocsával és Csabával (Taraba Noémi és Varga-Tóth Csaba) és találtunk is, nem csak találgattunk. Kipróbáltuk magunkat, mint papírangyal készítő kisiskolások, figyelemhiányos gimnazisták, és problémahelyzetet megoldani próbáló oktató!
Nagyzárójel: csak, hogy ne hagyjam tudatlanságban a kedves olvasót a Nocsa-Csaba páros egy jól felkészült drámapedagógus tímet jelent, akik nem mellesleg gyakorló szülők (tehát őszülnek) ja meg évekóta táboroztatnak a Szövetség az életért táborban. Nagyzárójel bezár.
Azt hiszem, az elmúlt év egyik legjobb élménye volt ez nekem, olyan ritka, hogy egy társaság jól érezze magát miközben komoly dolgokat tanul és próbál ki, és közben felszabadult és könnyed.
Gyerekekkel foglalkozni nagy felelősség (jó ez most, amolyan eldurrantok egy nagy közhelyet szagú mondatindítás), éppen ezért – így vagy úgy – fel kell készülni rá alapost, de aztán a legjobb mulatság; önként vállalt önismereti kurzus; feszültségoldás; és tán közelebb kerülés egy magasabban értelmezhető, mélyebb és bölcsebb létformához.. húúú, ez nagyon bonyolult lett, a lényeg, hogy tán a legjobb dolog, ami történhet az emberrel!
A programot a Norvég Civil Támogatási Alap támogatta.