A szombati napot rögtön egy pörgős, versengős programmal kezdtük a nyári napköziben. Jó volt látni, hogy még a legfélénkebbek is beneveztek a házi pingpong-bajnokságra. Akiknek kevésbé ment az asztalon meccsezés, azoknak ügyességi játéksorozatot találtunk ki, szintén pingpong-ütővel, szintén versengve. Néha a versenyhelyzetet is szokni kell, nem?
Pihennésképpen Soós Dóri látogatott el hozzánk a Piros Kakaótól, aki interaktív meséjével még bennünket, felnőtteket is elvarázsolt. Egy saját készítésű üveggömbbel rajzoltuk bele magunkat a hosszú mesébe.
Aztán az egyik kedvenc programunkba csaptunk bele: néhány üres gyümölcsleves- és tejes dobozból szuper pénztárcákat készítettünk. Ez tényleg kicsit-nagyot, mindenkit lenyűgözött. Nem is tudom, talán az, hogy tényleg praktikus és használható darabok készültek.
Az esti mozira beállt a béke, a lázadók is megnyugodtak. A kis sufniban összegyűlve néztük meg az esti filmet, aztán puszi-puszi és ezer ölelés közepette elváltunk.
Másnap Amanda tartotta a rendhagyó angol órát. Ügyes volt, mert végül mindenki dadogott 1-2 szót angolul, de legalább is rájött, hogy máshogy is lehet nyelvet tanulni: játszva, énekelve, vidáman, észrevétlenül.
Délután sütöttünk egy nagyot! Néhány önkéntesünk napja így a takarítással megpecsételődött, de így van ez, ha 15-20 gyerek beszabadul egy konyhába és gyúr, kavar, felver és nyalakodik J.
A hétvégét Buda Sárával zártuk. Nehéz beszélni róla, mert nekünk sem volt mindennapi az élmény. Rakj össze a fejedben egy nagy papírlapot, egy csomó homokot, komolyzenét és a lelked. A homokrajzok magukért beszéltek!
A programot a Norvég Civil Támogatási Alap Támogatta.
Bővebben: https://norvegcivilalap.hu/