Ezen a hétvégén nem voltunk sokan, mivel a nagyok táborozni voltak, de jó alkalom volt arra, hogy a kisebbek, főleg óvodások és kisiskolások is ellátogassanak hozzánk. Úgy tűnik, így jobban ki mernek bontakozni. Ennek azért van jelentősége, mert rájuk sajnos kevesebb energiánk jut, mivel a velük való foglalkozás sokkal több önkéntest, figyelmet és türelmet igényel. Nem csak a koruk miatt, hiszen ezek a gyerekek szinte mindegyike súlyosan fogyatékos, vagy autisztikus jegyekkel bír.
Már, amikor értük mentünk, el se akarták hinni, hogy most végre ők lesznek a központban, velük fogunk szinte kizárólag foglalkozni. A különleges igények miatt átalakítottuk kicsit a hétvége szerkezetét.
Buborékfújással kezdtük, ami röpke két órára be is állította a tömeges áhítatot. A különböző formájú és színű buborékok megmozgatták a gyerekek fantáziáját. A dolog kifejezetten mókás volt, hiszen egy-egy buborék vagy a bőrükön pukkant szét vagy futni és ugorni kellett, hogy ki tudják pukkasztani. A játék tökéletes alkalom volt arra is, hogy türelmüket és kitartásukat fejlesztjük, csupán azzal, hogy megismerkedtünk a sorban állás szabályaival.
Ezt követték a drámapedagógiai játékok, amelyek a koncentrációjukat, a kommunikációjukat és fantáziájukat fejlesztette. Nem maradhatott el a klasszikus tűz, víz, repülő és más nehezebb dramatikus játékok sem.
Koradélután repülőhajtogató és röptető versenyt hirdettünk, melynek első nehézsége az volt, hogy meg kellett tanulni a hajtogatást. Majd vigyázz, kész, rajt és repkedtek is a különböző nevű, típusú, rajzokkal ellátott harci szerelvények.
Nem hiányzott a mozgás sem, a japán foci mindannyiunkat sok nevetésre, késztetett, főleg, amikor már mindenki háttal, szinte a fenekével védett. Persze a rendes foci sem maradhatott el, helyt is álltak a kis lurkók.
Másnap hittannal kezdtünk, a Pilisi Evangélikus Gyülekezet önkéntese tartott nekünk előadást. Hozzá kis pénztárcákat hajtogattunk, és pénzérméket rajzoltunk. Ezt követően a szabadban trutymákoltunk. No de mi is az a trutymák??? Valami nagyon fantasztikus dolog! Csupán tempera, víz és tapétaragasztó, amelyből ragadós, trutyis állagú keverék készül és könnyen felvihető a papírra akár kézzel is. Ez elnevezés „trutymákolás” a gyerekektől származik, akik annyira belemélyültek a festésbe, hogy alig akarták abbahagyni. A szó annyira megtetszett nekik, hogy az egész alkotás alatt folyamatosan ismételgették. Ismét elérkezett a búcsú ideje, s ezúttal még nehezebb volt, hiszen megtapasztaltuk, hogy ezeknek a gyerekeknek is mekkora igényük és szükségük lenne a fejlesztésre, figyelemre.
A programot a Norvég Civil Támogatási Alap támogatta.
Bővebben: https://norvegcivilalap.hu/