Július 19-20.: Uccu neki – hétvége (NCTA)

Azon kívül, hogy most hétvégén volt a földkerekség legmelegebb napja, így a szombati napon szinte ki sem mertük dugni az orrunkat az udvarra, minden program szépen lement. Volt érdekesebb és kevésbé népszerű is. Azért mi semmit nem bánunk…

h

A szombati napot máris egy súlyosabb témával nyitottuk. Az UCCU tagjai voltak a vendégeink, akik mind rendkívül kedves és tehetséges roma fiatalok. Szempillantás alatt megtalálták a közös hangot a mieinkkel és bizony volt miről beszélgetniük. Az önkéntes képzésünk után gondoltuk úgy, hogy a gyerekeknek is nagy szükségük van arra, hogy roma identitásukról beszélgessünk. Igazunk volt, hiszen rengeteg tévhit és ki nem mondott sztereotípia kevergett a gyerekek fejében. A pár órás foglalkozás kőkemény odafigyelést igényelt, de megérte.

A sportos délutánt, amit röplabdázással kezdtünk és focival fejetünk be, egy laza pályaorientációs előadás szakította meg, amelyet a Józan Babák egyik tagja tartott. Nem volt szándékos, hogy két ennyire komoly téma kerüljön egy napra, de mondhatjuk, hogy kicsit komolyra sikerült a nap emiatt. Sok minden felszínre került, amin eddig nem. Tanácstalanság, a jövőtől való félelem, a “nekem úgyis mindegy” attitűd gyönyörűen kijött szinte minden gyerekből. Sajnos nem lehetséges, hogy egy délután alatt mindenki kételyeit eloszlassuk afelől, hogy bármire képes és bármi lehet belőle, de talán a tanulás fontosságát eléggé kihangsúlyozzuk. Ha egy fél jegyet javít mindenki ennek hatására, már megérte.

A napot most is a szupercsaládias Sufniban zártuk, ahol a Fel! című filmet néztük meg. Az sem volt szándékos, hogy még a film is a beteljesülni látszó álmokról szólt (vagy igen?).

Vasárnap hittannal kezdtünk. 2 új dalt is tanultunk és a testvérszeretet volt a téma Ábel és Káin kapcsán. Mivel a gyerekek között nagyon sok a testvérpár (vannak, akik nyolcan testvérek) telitalálatnak mondhatjuk a témát.

Délután ismét velünk volt a Borsa együttes. A moldvai néptánc alapjait sajátítottuk el, így a nagy hőségnek és a gyors lépéseknek köszönhetően vizesre izzadtunk. A banda kitartása példaértékű volt. Talán a Titanic zenekarához tudnám hasonlítani áldozatos munkájukat (kicsit sem túlzunk).

A nap végén jól csúszott a saját készítésű fagyi. Nyamm-nyamm.

A programot a Norvég Civil Támogatási Alap támogatta.

Bővebben: https://norvegcivilalap.hu/